Közösséghez tartozni

Azt hiszem mindenki hallott már ilyen-olyan formában az immár 3 hete tartó tűntetés sorozatról Törökországban. Volt itt már minden, de tényleg... az éles fegyver használattól a rendőri könnygáz készletek majdhogynem teljes felhasználásig, haláleseteken át több ezer sérültig... Az ellenállás szinte minden formájában átment már a tűntetés. Egyszerűen megdöbbentő, hogy mennyire kreatívak tudnak lenni a törökök!!
A vasárnap (06.16.) voltak az utolsó összecsapások, akkor már odáig fajult a dolog, hogy könnygázzal kórházba, szállódákba is belőttek. A rendőrök 3 hete készültségben, éjjel-nappal rohamosztagos ruhában, civil ruhában (ki miben) állnak a város különböző csomó-góc pontjain. Vasárnap nekem is sikerült még egy (utolsót) nyelnem a könnygázból.... megint futni kellett... láttam a barikádókat, láttam a rendőröket. Éreztem a pillanatot, amikor a levegő tele van feszültséggel és egyszer csak valami ici-pici elpattan, abban a pillanatban minden elhallgat, teljes csend lesz! De ez tényleg csak egy villanásnyi pillanat, a következőben megindulnak a rendőrök és lővik a könnygázt számlálatlanul.
Te pedig azzal a lendülettel futásnak eredsz, bízol benne, hogy messze vagy a gáztól, de a levegő lassan megtelik a szűk utcákban a vele és egyre kevésbé kapsz levegőt, egyre jobban csípi a szemed és már nem nézel körbe csak futsz-futsz, meg sem hallva a tömegből jópár ember kiabálását, hogy "Nyugalom!"
Képekben:

Vasárnap este még kimentünk Besiktasba egy kis izgalomért, egy kisebb fajta tömeg pontban 9-kor el is kezdett énekelni, jelszavakat kiabálni... szépen lassan egyre nagyobb lett a tömeg, majd pár óra éneklés után mindenki hazament.

Ezek után a parkot teljesen lezárták, sőt a Taksim tér nagy részét is!

Viszont az új héttel az ellenállás, a tűntetés új formáját is megtalálták a törökök, ez pedig nem más, mint a Duran Adam - az Álló Ember. Egy táncművész indította el, aki 8 órán keresztül állt a téren szembe az Atatürk Kulturális Központtal és csak állt és állt mozdulatlanul. Hihetelen gyorsan elterjedt ez a fajta passzív ellenállás, amivel a rendőrök semmit nem tudtak kezdeni. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tartóztatták le, csak éppen el kellett engediük!

Duran Adamokat nemcsak a Taksim téren látni, hanem a Starcbucks előtt is, bárhol a városban, bárhol más városokban!

A parkban töltött napok olyan "vágyat" váltottak ki az emberekből - és nemcsak a fiatalokból! -, ami arra sarkal több száz ember, hogy kisebb parkban gyűjenek össze, beszéljék meg/át az elmúlt hetek eseményeit, döntéseket hozzanak akár a további lépésekről, köszönetet mondjanak egymásnak, vagy csak együtt üljenek órákon keresztül. Egyszerűen közösséget teremtett! Mindenkinek kell a valahova tartozás élménye! Az első este nagyon kaotikus volt az Abbasaga parkban tartott gyűlés: mindenki mást akart, van aki énekelni, van aki vonulni, van aki beszélni... hiányzott egy vezető (teszem hozzá, hogy a mozgalomnak most sincsen még egy egyszemélyes vezetője... sőt semmilyen vezetője!)
Aztán valahogy kiforrta magát... az emberek elkezdtek sorban felszólalni a fórum közepén (olyan a hely, mint a görög népgyűlések helyszíne), aztán ahogy egyre haladt előre az éjszaka úgy a tapsot és éneket felváltotta a síketek tapsa.

Ma már csütörtök van, estéről estére egyre többen gyűlnek össze a parkban, ma már fotó kiállítást is szerveztek, már több kisebb-nagyobb csoportban folyik a diskurzus. Sőt, ma láttam, hogy az ázsiai oldalon is hasonlók szerveződtek.

Szóval így állunk mi most ellent.