2013. június 30., vasárnap

Ez a szerelem ?!

Még mielőtt bárki is azt hinné, hogy szerelmetes lettem, azt ki kell ábrándítanom: nem lettem az, nem vagyok az!
Vagy igen?
Mindenkinek volt már olyan beszélgetése, amikor a barátok - akik mindig mindent jobban tudnak - közlik, h "na, de ez nem szerelem"... akkor mi az?
Van olyan, h kicsit vagyok szerelmes? Akkor van olyan is, hogy nagyon? De akkor hol a határ? Van olyan, h első látásra? Vagy az csak az agyunk játéka? A szerelem csak többszöri találkozás után jön? Mindig észrevesszük, hogy szerelmesek vagyunk? Vagy csak akkor amikor elválunk az illetőtől? Ha pillangókat érzek a gyomromban, akkor vagyok csak szerelmes? Ha sírok utána, csak akkor? Vagy ha futok utána, mint egy kiskutya a gazdi után, csak akkor? 

Mennyi kérdés, amire nem tudunk fehéren-feketén válaszolni. De ki tud? 

Meg voltam/ vagyok győződve, hogy jó pár évnyi tapasztalat, jó pár mindenféle rövidebb- hosszabb kapcsolat, egy-több éjszakás kaland, lelkesedés, sírás, nevetés, lila-rózsaszín ködök után, tudom a válaszokat arra az egyszerű kérdésre, hogy mi a szerelem. Aztán lehet, hogy még sem... 
Az örök kétkedés ott van bennem. 
A következő kérdés, ami az elsőből következik, hogy tényleg mindig rossz kategóriát választunk... fennen hirdetjük, hogy nyitott elmével állunk a világ elé, aztán amikor elmegyünk bulizni, szórakozni még sem ezt bizonyítjuk. Belépve a szórakozó helyre mindenki felméri a terepet, ki az elsőre szimpatikus, ki az, aki bejön elsőre. Ezzel le is zárva a további ismerkedés, további szemezés lehetőségét, mert onnantól kezdve csak arra az egyre koncentrálunk. 
De honnan tudom, hogy ki az én "kategóriám"? Érezzük!! Az pedig a következő felvonás része, hogy lesz-e belőle működő kapcsolat.

Ne értse félre senki, a szívem jól van, nincs összetörve, nincs megrepedve... sőt, még nem is a 30-as éveibe lépő pánik szól belőlem. Ez az év annyi mindent hozott, amiben végre kiteljesedhettem. 
Ülök a teraszon, nézem a Boszporuszon ide-oda sikló hajókat, hallgatom a müezzint, és elmélkedek, dolgoztatom az érzelmeimet újra és újra, újabb és újabb elméleteket gyártva. Tudom, hogy csodálatos helyen vagyok... még mindig hihetetlen!!

http://www.youtube.com/watch?v=ePIaYAH34Ao

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése