Elmaradt bejegyzés

Ezt a szösszenetet csak egy sima wordbe kezdtem el írni, azzal a szándékkal, hogy majd a blogra kerül... kicsit megkésve ugyan, de itt van! A keletkezéséről annyit, hogy egy meglehetősen határozott pillanatban írodott, akkor még nem sejtve az előttem álló eseményeket!

Ma 2013.08.07. van, immár 10 napja magyar földön vagyok, 7 hónap után újra. Számok, napok, hetek... az idő csak rohan és rohan. Visszanézek és egy pillanatnak tűnik 7 hónap, mintha tegnap este búcsúztam volna el a családomtól, a barátaimtól... pedig akkor még tél volt és hideg, most meg nyár van, a legnagyobb nyár, masszív meleggel.

7 hónapja lélegzem, élek, kivirultam mint egy kis sivatagi virág, ami végre esőt kapott. Változtam, értem, elfogadtam, nyitottabb próbáltam lenni és kerestem... folyton kerestem … egy Valakit. Azt a Valakit, aki csak ENGEM akar,... nem a külföldi nőt, nem a misztikus Istanbulban élő magyar nőt, nem a presztízst és státuszt, amit mindezek szimbolizálnak... de nem találtam. Minden egyes újra kezdés csak megerősítette hitemet, hogy menjek tovább az utamon.

Félek... olyan vagyok, mint egy kíváncsi csiga a házas fajtából, a házat leszámítva: nyújtogatom csápjaimat a világ felé, de ha valaki túl közel merészkedik akkor gyorsan behúzom fülem-farkam.... és már nem is vagyok olyan nagylegény, akarom mondani nagyleány.

Hazajöttem, Magyarországra nyaralni, óriási magabiztossággal, óriási lendülettel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mint egy hurrikán, mindent elsodorjak, ami az utamba áll! Azt akartam, hogy bárki aki rám néz, lássa azt a rengeteg változást, amin átmentem. Azt hiszem ez a részlet sikeres volt. Viszont minden eshetőségre nem tudtam felkészülni, nem is gondoltam rá.

Jött egy nálam is erősebb gyorsvonat, ami elsodort... teljesen.... magával ragadott és mindent felborított... az eddig újra építgetett életemet.

8 nap alatt az érzelmek, gondolatok mélységeit és magasságait jártuk ketten, csak is ketten, amit soha soha nem is sejtettem, hogy létezhet ilyen! Igen, nem ma kezdtem a pályáfutásomat és igen, volt már olyan férfi az életemben, akiről határozottan kimertem állítani, hogy a nagy betűs ő.... de az agyam azon része, amely mindig tisztábban lát a szívemnél, már tudta, hogy mindez csak önámítás és ő még igen csak messze van a nekem szánt nagy Ő-től...

Immár sok-sok tapasztalaton túl azt gondolja az ember, hogy őt nem érhetik már meglepetések, amikor egyszer csak nem, hogy szembejön vele az Igazi, a Nagy Ő, hanem meg is szólít, meg is csókol!!! 

Igen, kedves barátaim, én megtaláltam Őt!

Félek... félelmetes, intenzív, hihetetlen, lehetetlen,  izgalmas és ... akarom!

Nyaralás

Két hét. Ennyit voltam Magyarországon.
14 nap, amibe mindent bele kellett sűríteni.

Teljes tárgyilagossággal csupán számokban:
3 torta,
napi számos baráti beszélgetés,
napi rozéfröccsök
2 koncert
1 mozi
1 esküvő és lagzi
3 kirándulás
egy mindent eldöntő és meghatározó találkozás

Ha nem számszerűen akarom összefoglalni a két hét eseményeit, hanem érzésekben akkor mindenkit nagyon szeretek, de egy valakit különösen!
Igen, a válasz igen, mielőtt még bárki feltenné a kérdést, az a bizonyos találkozás mindent megváltoztatott. Annyira, mindent, hogy az alapvető elképzeléseimet is!

Egyszerűen jött, felkavart, elsodort mint egy sebes vonat... elsodort, minden kételyt, kétséget!

A születésnapomra nagyon készültem, mert végre a barátaimmal lehettem, akik közül elsőnek átléptem azt a bizonyos 3. X-t. Elmúltam 30. Egy cseppet sem érzem, inkább csak valami póénnak hangzik. Pedig a személyi, sőt útlevél sem hazudik! Anyukám is biztosan állítja, hogy nem csaltak!

Július 30.-án megváltozott az életem. Nemcsak azzal, hogy betöltöttem a 30-t.
Ezen a napon kizökkent a világ a járásából. Azt hiszem, ez olyan zökkenés volt, amit csak ketten éreztünk meg, de mi nagyon! Csak játéknak indult, csak egy bújtatott érzésnek, de aznap minden kivilágosodott. Szeretek nagy szavakkal dobálozni, de ez most nem az! Tudom, hogy nem vagyok egyedül a Földkerekségen ezzel az érzéssel, sokan vannak akik pontosan tudják, hogy miről beszélek, sokan pedig szeretnék tudni, de ők is meg fogják tudni - tudom!
Az Univerzum megállt egy pillanat töredékére és ránk mosolygott, majd elégedetten hátra dölve nézte, hogy mit kezdünk azzal az ajándékkal amit kaptunk. Mi pedig átéltük teljes szívünkből ezt a pillanatot.
Megszűnt minden mi kérdés volt, mi kétségre adott okot.


2013-nak még nincs vége, de azt hiszem ebben az évben a Sorstól, Univerzumtól, Karmától vagy nevezzük Istennek, Allahnak, teljesen mindegy, de megkaptam mindent amire vágytam.
Bátran mondom és vállalom, hogy ELÉGEDETT VAGYOK, hogy BOLDOG VAGYOK! ... és most már nem tudok több mentséget arra, h tagadjam, hogy milyen szerencsés vagyok... pedig ezt nagyon nem szerettem hallani soha senkitől... De szerencsés vagyok!

A csillagok azt akarták, hogy ez az év sikeres legyen számomra... és még nincs vége... elképzelésem sincs, hogy mi jöhet még!!
Egy csodálatos városban élek, ahova a szívem mindig is húzott, van egy remek állásom, vannak segítő, bátorító, szerető barátaim, és van egy férfi, aki csak engem akar, úgy ahogy vagyok, minden porcikámmal, hajszálammal, mondatommal, gondolatommal, és érzésemmel együtt!

Az elmúlt félév-7 hónap sok mindenre megtanított... jó volt, megtalálni magam, rájönni arra, hogy mit is szeretnék, mire vágyom... Először eljutottam arra a szintre, hogy kell valaki aki a párom legyen, aztán jött a következő lépcső, hogy akárki nem jó, valakinek kell lennie, aztán a harmadik fokozat, hogy bármilyen valaki sem elég, hanem egy olyan valaki kell aki engem akar, teljesen, 100%ban, minden jó-rossz-egyéb tulajdonságommal együtt, a végső pedig egy ilyen valaki aki a társam lesz egy életen át!
Két hét tökéletesen elég volt erre,... sőt igazából pár nap! Nem kell tudni dolgokat, elég érezni, mert az sokkal biztosabb, határozottabb, mélyebb, tisztább!

Meseszerű - igen, hihetetlen - igen, vannak nehézségek - igen, de egyértelmű és erre nincs jobb szó!

Azt ígértem, hogy ez a blog más lesz, mint az előző... nem tudtam, hogy hogyan más, de éreztem, hogy másnak kell lennie. Változtam, sokat, fejlődök,... az eddigi szilárd meggyőződéseim feloldodnak egy végtelen szerelemben!!

Visszaszámlálás

Azt hiszem ez a post icipicit vesztett az aktuálisából, de ha már elkezdtem akkor kanyarítok neki egy végét is.

Az júliusban két dolog foglalkoztatott a legjobban, az egyik a 7 hónap utáni hazalátogatás, a másik pedig a 30. születésnapom. A júliusi esték mind hasonlóan teltek, de még sem mondhatom, hogy unalmasan. Napközben dolgoztam, igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Voltak igazán vicces, mókás pillanatok, percek. Hihetetlen sztorik vannak!! :) Majd talán egyszer ezeket is összefoglalom.
Az esték nagyon nagy része a Kaset nevű törzshelyünkön végződött, sokszor közvetlenül munka után egyből odamentem, mentünk.
Ez egy olyan hely, ahol olcsó a sör (itteni viszonylatokban) és finom, kapunk ingyen a sör mellé magvakat (mogyoró, pisztácia, kesudió, stb.) van csócsó, amin hatalmasakat nevetünk Andival és a sok gyakorlás révén, már egész jók vagyunk - helyi szinten, nem magyar mértékkel nézve. Egy idő után megismernek a pincérek, már a rendelést sem kell leadni. Szóval igazi törzshely lett, amire mindig is vágytam akármelyik városban is éltem.

Reggel ébredés, rendbehozás, minibuszra fel, majd munka, majd ebéd, majd munka, majd Kaset Andival.

Abban az egyben nagyon biztos voltam, hogy itt (is) akarom ünnepelni a születésnapomat! Eljött Ötkür és David meg persze Andi, nagyon aranyos voltak, volt torta, gyertya, csillagszoró, a kedvenc számom és még a bártól is kaptam ajándékba egy B52-t :D
Nagyon jól indult ez a születésnap :D

Arra is rájöttem, hogy nem vagyok unalmas,... igaz idő kellett hozzá, egy-két nap, egy két baráti megerősítés!

A hazaút
nagyon készültem, vártam... gondolataimat teljesen lefoglalta. Olyan magabiztossággal akartam (és talán sikerült is) hazamenni, ami még nem tűnik teljes "elszállásnak". Egyszerűen csak minden szembejövő ismerősnek és ismeretlennek meg akartam mutatni, hogy jól vagyok, hogy nem kell megkérdezni, mert látszik, mert sugárzik rólam! Úgy érzem sikerült :)