Elmaradt bejegyzés

Ezt a szösszenetet csak egy sima wordbe kezdtem el írni, azzal a szándékkal, hogy majd a blogra kerül... kicsit megkésve ugyan, de itt van! A keletkezéséről annyit, hogy egy meglehetősen határozott pillanatban írodott, akkor még nem sejtve az előttem álló eseményeket!

Ma 2013.08.07. van, immár 10 napja magyar földön vagyok, 7 hónap után újra. Számok, napok, hetek... az idő csak rohan és rohan. Visszanézek és egy pillanatnak tűnik 7 hónap, mintha tegnap este búcsúztam volna el a családomtól, a barátaimtól... pedig akkor még tél volt és hideg, most meg nyár van, a legnagyobb nyár, masszív meleggel.

7 hónapja lélegzem, élek, kivirultam mint egy kis sivatagi virág, ami végre esőt kapott. Változtam, értem, elfogadtam, nyitottabb próbáltam lenni és kerestem... folyton kerestem … egy Valakit. Azt a Valakit, aki csak ENGEM akar,... nem a külföldi nőt, nem a misztikus Istanbulban élő magyar nőt, nem a presztízst és státuszt, amit mindezek szimbolizálnak... de nem találtam. Minden egyes újra kezdés csak megerősítette hitemet, hogy menjek tovább az utamon.

Félek... olyan vagyok, mint egy kíváncsi csiga a házas fajtából, a házat leszámítva: nyújtogatom csápjaimat a világ felé, de ha valaki túl közel merészkedik akkor gyorsan behúzom fülem-farkam.... és már nem is vagyok olyan nagylegény, akarom mondani nagyleány.

Hazajöttem, Magyarországra nyaralni, óriási magabiztossággal, óriási lendülettel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mint egy hurrikán, mindent elsodorjak, ami az utamba áll! Azt akartam, hogy bárki aki rám néz, lássa azt a rengeteg változást, amin átmentem. Azt hiszem ez a részlet sikeres volt. Viszont minden eshetőségre nem tudtam felkészülni, nem is gondoltam rá.

Jött egy nálam is erősebb gyorsvonat, ami elsodort... teljesen.... magával ragadott és mindent felborított... az eddig újra építgetett életemet.

8 nap alatt az érzelmek, gondolatok mélységeit és magasságait jártuk ketten, csak is ketten, amit soha soha nem is sejtettem, hogy létezhet ilyen! Igen, nem ma kezdtem a pályáfutásomat és igen, volt már olyan férfi az életemben, akiről határozottan kimertem állítani, hogy a nagy betűs ő.... de az agyam azon része, amely mindig tisztábban lát a szívemnél, már tudta, hogy mindez csak önámítás és ő még igen csak messze van a nekem szánt nagy Ő-től...

Immár sok-sok tapasztalaton túl azt gondolja az ember, hogy őt nem érhetik már meglepetések, amikor egyszer csak nem, hogy szembejön vele az Igazi, a Nagy Ő, hanem meg is szólít, meg is csókol!!! 

Igen, kedves barátaim, én megtaláltam Őt!

Félek... félelmetes, intenzív, hihetetlen, lehetetlen,  izgalmas és ... akarom!