Nyaralás

Két hét. Ennyit voltam Magyarországon.
14 nap, amibe mindent bele kellett sűríteni.

Teljes tárgyilagossággal csupán számokban:
3 torta,
napi számos baráti beszélgetés,
napi rozéfröccsök
2 koncert
1 mozi
1 esküvő és lagzi
3 kirándulás
egy mindent eldöntő és meghatározó találkozás

Ha nem számszerűen akarom összefoglalni a két hét eseményeit, hanem érzésekben akkor mindenkit nagyon szeretek, de egy valakit különösen!
Igen, a válasz igen, mielőtt még bárki feltenné a kérdést, az a bizonyos találkozás mindent megváltoztatott. Annyira, mindent, hogy az alapvető elképzeléseimet is!

Egyszerűen jött, felkavart, elsodort mint egy sebes vonat... elsodort, minden kételyt, kétséget!

A születésnapomra nagyon készültem, mert végre a barátaimmal lehettem, akik közül elsőnek átléptem azt a bizonyos 3. X-t. Elmúltam 30. Egy cseppet sem érzem, inkább csak valami póénnak hangzik. Pedig a személyi, sőt útlevél sem hazudik! Anyukám is biztosan állítja, hogy nem csaltak!

Július 30.-án megváltozott az életem. Nemcsak azzal, hogy betöltöttem a 30-t.
Ezen a napon kizökkent a világ a járásából. Azt hiszem, ez olyan zökkenés volt, amit csak ketten éreztünk meg, de mi nagyon! Csak játéknak indult, csak egy bújtatott érzésnek, de aznap minden kivilágosodott. Szeretek nagy szavakkal dobálozni, de ez most nem az! Tudom, hogy nem vagyok egyedül a Földkerekségen ezzel az érzéssel, sokan vannak akik pontosan tudják, hogy miről beszélek, sokan pedig szeretnék tudni, de ők is meg fogják tudni - tudom!
Az Univerzum megállt egy pillanat töredékére és ránk mosolygott, majd elégedetten hátra dölve nézte, hogy mit kezdünk azzal az ajándékkal amit kaptunk. Mi pedig átéltük teljes szívünkből ezt a pillanatot.
Megszűnt minden mi kérdés volt, mi kétségre adott okot.


2013-nak még nincs vége, de azt hiszem ebben az évben a Sorstól, Univerzumtól, Karmától vagy nevezzük Istennek, Allahnak, teljesen mindegy, de megkaptam mindent amire vágytam.
Bátran mondom és vállalom, hogy ELÉGEDETT VAGYOK, hogy BOLDOG VAGYOK! ... és most már nem tudok több mentséget arra, h tagadjam, hogy milyen szerencsés vagyok... pedig ezt nagyon nem szerettem hallani soha senkitől... De szerencsés vagyok!

A csillagok azt akarták, hogy ez az év sikeres legyen számomra... és még nincs vége... elképzelésem sincs, hogy mi jöhet még!!
Egy csodálatos városban élek, ahova a szívem mindig is húzott, van egy remek állásom, vannak segítő, bátorító, szerető barátaim, és van egy férfi, aki csak engem akar, úgy ahogy vagyok, minden porcikámmal, hajszálammal, mondatommal, gondolatommal, és érzésemmel együtt!

Az elmúlt félév-7 hónap sok mindenre megtanított... jó volt, megtalálni magam, rájönni arra, hogy mit is szeretnék, mire vágyom... Először eljutottam arra a szintre, hogy kell valaki aki a párom legyen, aztán jött a következő lépcső, hogy akárki nem jó, valakinek kell lennie, aztán a harmadik fokozat, hogy bármilyen valaki sem elég, hanem egy olyan valaki kell aki engem akar, teljesen, 100%ban, minden jó-rossz-egyéb tulajdonságommal együtt, a végső pedig egy ilyen valaki aki a társam lesz egy életen át!
Két hét tökéletesen elég volt erre,... sőt igazából pár nap! Nem kell tudni dolgokat, elég érezni, mert az sokkal biztosabb, határozottabb, mélyebb, tisztább!

Meseszerű - igen, hihetetlen - igen, vannak nehézségek - igen, de egyértelmű és erre nincs jobb szó!

Azt ígértem, hogy ez a blog más lesz, mint az előző... nem tudtam, hogy hogyan más, de éreztem, hogy másnak kell lennie. Változtam, sokat, fejlődök,... az eddigi szilárd meggyőződéseim feloldodnak egy végtelen szerelemben!!