Visszaszámlálás

Azt hiszem ez a post icipicit vesztett az aktuálisából, de ha már elkezdtem akkor kanyarítok neki egy végét is.

Az júliusban két dolog foglalkoztatott a legjobban, az egyik a 7 hónap utáni hazalátogatás, a másik pedig a 30. születésnapom. A júliusi esték mind hasonlóan teltek, de még sem mondhatom, hogy unalmasan. Napközben dolgoztam, igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. Voltak igazán vicces, mókás pillanatok, percek. Hihetetlen sztorik vannak!! :) Majd talán egyszer ezeket is összefoglalom.
Az esték nagyon nagy része a Kaset nevű törzshelyünkön végződött, sokszor közvetlenül munka után egyből odamentem, mentünk.
Ez egy olyan hely, ahol olcsó a sör (itteni viszonylatokban) és finom, kapunk ingyen a sör mellé magvakat (mogyoró, pisztácia, kesudió, stb.) van csócsó, amin hatalmasakat nevetünk Andival és a sok gyakorlás révén, már egész jók vagyunk - helyi szinten, nem magyar mértékkel nézve. Egy idő után megismernek a pincérek, már a rendelést sem kell leadni. Szóval igazi törzshely lett, amire mindig is vágytam akármelyik városban is éltem.

Reggel ébredés, rendbehozás, minibuszra fel, majd munka, majd ebéd, majd munka, majd Kaset Andival.

Abban az egyben nagyon biztos voltam, hogy itt (is) akarom ünnepelni a születésnapomat! Eljött Ötkür és David meg persze Andi, nagyon aranyos voltak, volt torta, gyertya, csillagszoró, a kedvenc számom és még a bártól is kaptam ajándékba egy B52-t :D
Nagyon jól indult ez a születésnap :D

Arra is rájöttem, hogy nem vagyok unalmas,... igaz idő kellett hozzá, egy-két nap, egy két baráti megerősítés!

A hazaút
nagyon készültem, vártam... gondolataimat teljesen lefoglalta. Olyan magabiztossággal akartam (és talán sikerült is) hazamenni, ami még nem tűnik teljes "elszállásnak". Egyszerűen csak minden szembejövő ismerősnek és ismeretlennek meg akartam mutatni, hogy jól vagyok, hogy nem kell megkérdezni, mert látszik, mert sugárzik rólam! Úgy érzem sikerült :)