A forró nyár beálltával nemcsak a szabadságolások ideje jött el, hanem az én aktivitásom is csökkent. Mind a blogon, mind a gondolataimban... mintha valami ködfátyol ereszkedett volna le az agyamra és csak a következő perceket, maximum napokat látnám előre és semmi többet. Mintha ez a borulás egyszerűen megbénítaná a felszínről való alábukást a merengésemnek... Nincs merengés, nincs világmegváltó (vagy ahhoz közeli) gondolat, nincs terv, nincs téma ami igazán érdekelne, amiért igazán "küzdenék"...
Az erre való ráeszmélést egy arcul csapásnak éltem meg: dühös, mérges, kétségbe esett lettem... Azon vettem észre magam, hogy ülök egy török sráccal a kis török teánk mellett és a hogyvagy, mizúamunkahelyen, milyenvoltanapod kérdéseken túl nem nagyon jutunk túl... Ez vagyok én?! Én aki 5nél több évig tanult az egyetemen mindenféle idiótaságot, azzal az egyetlen céllal, hogy tájékozott legyen, hogy minden témához legyen hozzászólni valója. Én, aki abba is belepofázik, amihez nem ért még abba is! és... egyszer csak azon kapom magam, hogy a felszínes, napi dolgokon túl nem tudok és nem is van igényem hozzászólni...
Ekkor jön a következtetés: mennyire butának, felületesnek gondolhatnak azok akik igazán nem ismernek... talán itt a gond, hogy nincsen túl sok barátom, hogy sokaknak nem vagyok szimpatikus...
Jön a magyarázat keresés: nyelvi akadályok... még mindig nem megy önmagam teljes kifejezése az anyanyelvemen kívül (néha még ott sem). Természetesen van némi önképzavarom is, mert valljuk be a török ételek, a kevés mozgás, a sok sör meglátszik a kis testemen. Na jó, de ezek csak kifogások... az igazi okot kell megkeresni... próbálom járatni, tornáztatni az agyam, de nem jutok előre...
Egyetlen gondolat cikázik a fejemen keresztül üvöltve, hogy nem akarok üresfejű lenni, nem akarok annak tűnni....
Vannak dolgok amik megvannak írva. "benne vannak a karmádban", ahogy Andi mondja. Azt hiszem ilyen volt az is, hogy találkoztunk egy amerikai fickóval, Daviddal. A vele való beszélgetés, az Ő gondolatainak hallgatása egy igazi felüdülés!! Végre valaki, aki érdeklődik a világ iránt, akinek van véleménye a világ dolgairól és nem az elcsépelt közhelyeket puffogtatja, aki olvasott és aki elismeri, ha nem tud valamit!
Azt hiszem pont ez kellett, hogy lássam, hogy van még ilyen, hogy még én is visszatalálhatók erre az útra! :) Igaz, hogy nincs tervem a jövőre nézve, nincs egy timetable amibe bele írhatnám, hogy mikor mit akarok, nincs projekt, és ez biztos, azt jelenti másoknak, hogy céltalanul bolyongok a világban.... Pedig nem!!! Életemben először kimerem mondani, hogy nincs A terv, nincs B terv, de még Zs sem. Vagyunk, megélem a pillanatot és igyekszem nem elfeledkezni a világom mélyebb gondolatairól!!!! Azt hiszem ez a célom! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése