Egyszerűen nem megy...
Azt gondolom magamról, hogy meglehetősen érzelgős, érzékeny emberke vagyok, de valahogy búcsút venni és ezt kimutatni nem megy... pedig belül megszakad a szívem, ha olyantól kell elválni, akitől nagyon nem akarok, aki nagyon közel áll hozzám!
De valahogy a búcsú ideje mindig eljön. Nem lehet elkerülni! Van amikor tudjuk, hogy ez nem olyan végleges istenvéled, hanem csak egy szia, és hamarosan újra együtt múlatjuk az időt. Viszont van, amikor hiába mondod, hogy "nem sokára találkozunk", egyszerűen érzed, hogy az a nemsokára lehet akár évek is. Valahogy így van ez most Hannával.
Hanna június utolsó hetében haza repült Németországba. Ahogy közeledett a dátum, egyre inkább nem akart elmenni... megjegyzem NAGY betűvel, hogy előtte, sem nagyon akart :)
Annyira jók voltunk együtt, mi hárman!! Annyi, mindent tanultam Tőlük... és most annyira hiányzik nekünk!!
Nehéz dolog az elválás, még ha nem is jelenti a szó szerint vett lezárást. Nehéz visszatérni egy korábbi életbe, még akkor is ha már "rutinod" van benne, ahogy Hannának is.
Hanna most már több hete otthon van, készül a vizsgáira és hiányzik neki Istanbul, ő meg nekünk nagyon!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése